Ronde van Nederland: Report III.


Ezen sorozatunk a "Ronde van Nederland" azaz a holland körtúrának az előkészületeiről és megtételéről szól. Egy sikeres kísérlet, melynek során négy nap alatt 1300 km megtétele volt a cél kerékpárral, Hollandia határai mentén.

A második nap: Korán keltem, és megkezdtem a reggeli rutin csomagolást. Az összes nyamvadt töltőt elpakolni, feltöltött akkut tenni a fényképező gépbe, a GPS-be, stb. Előkészíteni a napi kaja csomagomat, megtölteni a Camelbak-et izotóniás itallal. Azt gondoltam mindez gyorsan meglesz, így előző este nem nagyon foglalkoztam ilyesmivel, inkább relaxáltam. Mint kiderült, reggelivel együtt mire teljesen menetkész állapotba kerültem, simán elment 1,5 óra. Így megint csak majdnem 7:00-kor tudtam elindulni. Legnagyobb meglepetésemre nem fájt egyáltalán semmim, nem volt probléma felülni a bringára és megindulni. Ez adott egy fajta kellemes lendületet, ami egészen 50 km-ig ki is tartott. Akkor ugyanis jött az első hosszabb terep szakasz, amit úgy kell elképzelni, hogy országúti bringával simán el lehet rajta tekerni, de a sok eső miatt rengeteg volt a tócsa és a sár, ami kicsit sem tett jót a hajtásnak. Itt már megtört a lendület. Közben a nap is felkelt, és feltámadt a híres holland nyugati szél is, ami engem a nap folyamán végig sújtott. Persze lehetett volna rosszabb is, de nem esett jól. Az erdőből kikeveredve magán és/vagy erdészeti utakon haladtam tovább. Egyik ilyen alkalommal egy régi kocka köves úton kellett tekerni, ami inkább hasonlított a Paris-Roubaix egyik rosszabb minőségű szakaszára, mint mondjuk a terek díszköveire. Ennek meg is lett az eredménye.

Egyik jobbos kanyarba sikeresen nem vettem észre a folytonossági hiányosságot az útburkolatban, amit a bringám két éles csattanással jelzett. Szívtam is a fogam egyből, jaj csak ezt ne, de nem történt semmi. Nem halottam sziszegést, kicsit ráfékeztem, hogy üt-e a felni, semmi. Kilégzés, megnyugvás. Majd kb. tíz másodperc múlva, ssssssszzzzzzz. Na frankó, csak felütöttem, első kerék, semmi gond. Mire ez átvillant az agyamon elszisszent a hátsó kerék is. Öröm a köbön, csak egy pótbelsőm van. Őszinte leszek, kicsit azért káromkodtam, hangosan. Leginkább saját magamra voltam dühös, hogy nem voltam figyelmesebb. Mindegy, ez van. Hátsó kerékbe beleraktam a pótbelsőt, az első kerékben meg próbáltam a fantasztikus öntapadós defektjavító készlettel valamit kezdeni. Nagy nehezen sikerült is. Folytattam az utam. Az első kerékben lévő belső nagyjából 30 km-t bírt, majd eleresztett az öntapadós folt. Semmi gond, újból kiszedtem, megragasztottam, ekkor már elkezdtem keresni az útba eső kerékpár szaküzleteket. Ezt még kétszer eljátszotta az első kerék. Már minden emlék előjött a hőskorszakból, amikor pumpa vagy belső híján cipőfűzővel kötöttük el a belső problémás szakaszát, vagy éppen lekaszált fűvel tömtük ki a külső gumit. A cipőm tépőzáras, a füves módszert nem nevezném túl szofisztikáltnak, ezért inkább újból ragasztottam és duplán hajtottam a belsőt a problémás területen. Bírta is, majd a következő városban, Tubbergen-ben, betértem egy szaküzletbe és vásároltam belsőt. Mindjárt kettőt kértem, erre jelezte az eladó, akció van, kettőt vesz, hármat vihet, mondtam ez nekem van kitalálva, adja csak! A biztonság kedvéért még vettem egy defekt javító készletet is. Gondoltam, most már csak azért sem szedem ki az agyon ragasztott hajtogatott belsőt, ennyi tartalékkal a táskámban 100% hogy többet nem ereszti el magát, hát de. Sebaj ekkor már csak rutinból cseréltem, majd haladtam tovább.

Ez a technikai probléma halmaz okozott némi késést betervezett tempóhoz képest. Körülbelül 14:00 magasságában érkeztem el egy újabb terep szakaszhoz, ami egy hatalmas hurok volt egy természet védelmi területen. Nagyjából ez idő tájt estem szét fejben és lélekben, hála az üvöltő szélnek, ami bal oldalról és szemből ostromolt egész nap. Aki ismer, tudja, sose voltam jó a síkon való menésben, főleg nem szembe szélben, hát 65 kg-os testsúllyal és bowden vastagságú lábszárakkal nem is lehet mondjuk. Kész, gondoltam, ennyi. Erőt vettem magamon, vettem egy fél literes Coca-Cola-t, meg három péksüteményt, és átgondoltam mi legyen. Végül a kerülőt és a terep szakaszt kihagytam, alternatív utat választott, ami így 10 km-rel kevesebb volt, de aszfalt legalább. Emmen város környékén kezdtem érezni a kóla hatását, újra megjött a power, kezdtem lelkesedni. Túl voltam az első komolyabb hullámvölgyön. Innen már-már látni véltem a nap végét és azt gondoltam talán mégsem lesz ez „Mission Impossible”. Nem igazán tudom visszaidézni, mi is volt Emmen és Groningen között, agyi funkcióim beálltak egy kötelező minimumra és haladtam a még elfogadható minimális tempóban. Groningen városában betértem egy kisboltba, ahol megvettem a vacsorának valómat, tudván arról lecsúszok a szálláson, mivel igen késő lesz mire oda érek. Innen nagyjából 40 km volt még hátra. Semmi izgalom nem volt, talán a szembe és az oldal szél váltakozása egy olyan puszta tájon, ahol még út menti vegetáció sem fogott fel semmit belőle.


Ahogy tekertem szó szerint a naplementébe, egyre jobban motivált, hogy még világosban megpillantsam az Északi-tengert. Nem sikerült, cserébe láttam a naplementét a Reitdiep-folyó torkolatánál, csodálatos volt. Hála a nagy sietségnek, az utolsó kilométereken, a testem csendben elkezdett különféle impulzusokat küldeni az agyamnak, éreztem valami sajgást a bal térdemben, és a bal kezemen is zsibbadtak az ujjaim. Nem foglalkoztam vele, betudtam a fáradságnak és az ekkor összesen letekert nagyjából 600 km-nek. 21:00 óra után érkeztem a szállásra, mire vacsoráztam, fürödtem felkészültem a másnap reggelre, már 22:30 volt. Sokat kivett belőlem a második nap, és az eddigi tapasztalataim szerint pedig a harmadik nap a legkeményebb, mielőtt a szervezetem rááll a folyamatosa terhelésre. Aggodalmas gondolatokkal teli fejjel feküdtem be az ágyba, és reméltem, hogy a másnapra előre jelzett ritka északi szél most bejön.

Keserves ébredés, méla billegés a bringán, harmadik nap szükségem lett volna a hidegindítóra! Folytatjuk, addig is elolvashatjátok az előzmény posztokat!

Üdvözlettel,
András

Fénykép geléria a Flickr-n
Instagram "élő közvetítés" fényképei #wncNLchallenge

Előző posztok:
Preparation for something bigger
Ronde van Nederland
Ronde van Nederland: The Saddlebag
Ronde van Nederland: Three days to go
Ronde van Nederland: Done!
Ronde van Nederland: Report I.
Ronde van Nederland: Diploma
Ronde van Nederland: Report II.